Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni
Napló 1935-1946 I-II.
Jaffa Kiadó, 2014
(Helytörténeti vonatkozás: Radnóti Miklósné 1982-ben vásárolt Leányfalun, a Hegyalja utcában egy kis nyaralót, amit 2005 októberében feltehetően unokatestvérének ajándékozott. Az épületet lebontották, 2011 augusztusától új tulajdonosa van. Fanni gyakran töltötte Leányfalun a nyarakat. Ismereteink szerint csendesen, visszavonultan élt itt is, nem kívánt bekapcsolódni, részt venni a falu kulturális életében.)
Gyarmati Fanni 1912. szeptember 8-án született Budapesten, és 102 éves korában, ez év február 15-én hunyt el. Férje halála után a nyilvánosságtól visszavonultan élt, gondozta Radnóti hagyatékát, a színművészeti főiskolán versmondást, franciát és oroszt tanított. A sajtónak egyetlenegyszer, 1962-ben nyilatkozott.
1935 januárjában, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költővel kötött házassága előtt kezdett naplót írni. A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt költőt Budapesten eltemették.
Részlet a Naplóból -1939. december 24. (még együtt tölthették a karácsonyt; Radnóti 1940. szeptember 9-én kezdte meg első munkaszolgálatát):
” Micsoda szomorú, magányos karácsony ez. Fekszem egész nap, a tegnapi rekedtséget és meghűlést ki akarom heverni. Érzem, Miklós nem hagyja annyiban a dolgot, készített valami meglepetést az édes, drága kölyköm. Kicsal a fürdőszobába, hogy jöjjek ki valamit megnézni. Bezárja rám az ajtót, és ott kell várnom, míg elkészül a belső díszlet. Hát egy kis fenyőág, mint egy fa meg van erősítve, felállítva, tele szaloncukorral, és alatta: egy nagy művészeti díszkönyv, a francia művészet, a teljes Shakespeare angolul, a Cyrano, amit nem is tudom, miért vett meg, hiszen kívülről tudom, és megvan egy régi Magyar Könyvtár-beli kiadása, meg egy pár szép harisnya. Ez azért túlzás, nagyon meg vagyok szégyenítve, mert az a pulóver, az mégiscsak egyetlen, és nem túl praktikus darab ahhoz, hogy neki örömet szerezzen. Aztán ritkán is fogja viselhetni. Édes, egyetlen fiam, olyan jó a szereteted. Este soká ülünk együtt, nézzük egymást megnyugodva és békésen…„